Santa Is Here

Éppen Kemiből tartunk Rovaniemibe, ahol a Mikulást fogjuk meglátogatni. Hajnali 1-kor indultunk az egyetem elől. Embertelen egy időpont, indulás után 1-2 órával már egymáson röhögtünk, hogy ki hogyan szenved, vagy próbál aludni. Az igazat megvallva két érzés viaskodik bennem. Az egyik, hogy ez egy fantasztikus túra, sok olyan dolgot fogok látni, amit még soha, és lehet, hogy utoljára, a másik pedig, hogy hiányzik a társaság. Egyedül nem olyan jó, mintha többen lennénk. Nem honvágyam van, hanem hiányoznak az otthoni barátaim. A magánéletemből, a Varázslatból, a suliból. Az a baj, hogy itt mindenki a saját csoportjával jött. Tele a busz japánokkal, spanyolokkal, franciákkal, kínaiakkal, akik a saját anyanyelvükön beszélgetnek, így esélytelen hozzájuk csapódni. Aztán vannak, akik ugyan angolul beszélnek, de ott meg haver-haverral van. Saját nyelvi környezetben is nehéz hozzácsapódni egy idegen társasághoz, nem még egy másikon. Szóval elhatároztam, hogy a látnivalóra fogok koncentrálni és nem arra, hogy végigbohóckodjam az utat, amit akkor tennék, ha a saját csapatommal lennék.

Első állomásunk Kemi volt, a Snowcastle. Csináltam egy rakat képet, szóval nehéz dolgom van, hogy mit is mutassak meg. Amúgy a mostani táj is megérne pár képet, de sajna nincs elérhető közelségben a gépem, meg itt van a laptopom az ölemben. Amúgy egy nagy fenyves erdőn vágunk épp keresztül. Az út mindkét oldalán fenyőfák vannak, amik hajladoznak a rájuk hullott hómennyiség terhe alatt. Csodálatos, érintetlen a táj, nem rontotta még meg az ember keze… De szerencsére az ember nem csak rombolni tud, hanem alkotni is, íme a Snowcastle képekben, vagyis csak két képen, mert nem jó a net... A többi képet othonról töltöm majd föl.

Most indultunk tovább Rovaniemiből Saariselkä felé. Még olyan 3 órás út, és megérkezünk. :) Voltunk a Mikulásnál. Ha nem figyelem, hogy ez egy hatalmas biznisz, és engedem a gyermeki énemet lelkesedni, akkor azt mondom, hogy tök király volt. Santa Is Here. Yeee!

Sajnos a legvarázslatosabb helyről nem lehetett fotókat készíteni, de voltam a Mikulás házában, azon a helyen, ahol a legenda szerint az a gép van, ami forgatja a világot. És láttam a gépet, és forgott, a legenda igaz… fantasztikus. :D Íme egy kép róla, de elég gagyesz lett, és utána el kellett tennem a gépem.

Aztán a Mikulással is beszélgethettem. Tök aranyos ember, fölállt, és kézfogással fogadott. Tudom, hogy ez nekünk magyaroknak nem nagy szám, de amióta itt vagyok, ez volt a második alakalom, hogy valakivel, úgy igazán kezet foghattam. A finneknél ez nem szokás, amit meg is értek, mert az év 80%-ban -5-10 alatt van a hőmérséklet. Szóval jól esett, hogy fölállva köszöntött, és jó volt megszorítani a Mikulás kezét. A szakálla pedig fullra igazínak tűnt. Ott ültem tőle kb. 15 cm-re és direkt néztem. Vagy tényleg az övé, vagy a sajátjába van belefonva. Szerintem a sajátja, vagy legalábbis meghagyom magam ebben a hitben. Aztán beszélgettünk pár mondatot, kérdezte, hogy honnan érkeztem, és tök fölcsillant a szeme, amikor mondtam neki, hogy Magyarországról. Bár ez szinte az összes finnre igaz. Ők kedvelnek minket. Kérdezte, hogy mi hogy mondjuk magyarul a Hello-t, meg a Have a nice day-t. Aztán utánam mondta. Majd jött a fotókészítés, amit egy photographer elf végzett, aki közölte velem, hogy adjak egy puszit a Mikulásnak. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, majd ránéztem az öregre, akinek olyan feje volt, hogy agyon vág, ha elkezdek csücsöríteni… :D Tök jót nevettem, és pont akkor lettünk lekapva. Hatásosabb, mint a csííííííz, vagy a majompisíííííí duma, de hülye fejem lett… :D

(Ez a fotóról készült fotó, szóval azért néz ki ilyen furán)

Gondolom ez is a show része, a kis csínytevő manó, meg a komoly Mikulás. Aztán még kérdezte, hogy vakációzni vagyok-e itt, vagy tanulni, mondtam, hogy tanulni. Kérdezte, hogy mit tanulok, mondtam, hogy teológiát, és azon megint úgy fölcsillant a szeme. A végén újra fölállva köszönt el, és magyarul mondta, hogy kellemes napot. Piszok drága volt a kép, de nagyon megérte, ez egy hatalmas élmény volt. Őszintén mondhatom majd a gyermekemnek, hogy van Mikulás, mert én már találkoztam vele. :)

Amúgy az a kis falu is nagyon aranyos, ahol voltunk, Rovaniemi, na meg ott van az Artic circle is. Álltam rajta, áthaladtam rajta, és az is igaz, hogy az északi sarkkörön él Mikulás. : )

És ezen sorokat pedig már innen írom Saariselkä-ból, ahol a szállásunk is van. 7-en vagyunk, négy francia fiatal, két fiú két lány, egy brazil srác, meg mi ketten Lalival magyarok. Jó fej srácok, sokat röhögtünk tegnap. Néha kicsit váltogatjuk a nyelveket, ők beszélnek franciául, mi magyarul, de a végén megértettjük magunkat egymással. Szaunáztunk tegnap, egy 4 fős szaunában voltunk heten, de hát sok jó ember kis helyen is sok jó ember marad. :D Aztán futottunk ki a hóba. Elsőnek csak kiszaladtam, és végigdörzsöltem magam hóval, de a utána már ment a hasas, meg a fetrengés a hóban. Nem is olyan hideg, mint gondolnátok, ám a talpunk az iszonyatosan hamar kihűlt, és nagyon fázott. De jó móka volt. Aztán elmentünk sétálni, loptunk két szánkót egy ajtó elől, és a domboldalon csúszkáltunk, meg hógolyóztunk. Vagyis inkább a fák ágait dobáltuk, hogy az alatta levő nyakába zúduljon a sok hó. :D Amúgy a szánkókat egyben visszavittük ám. :P És végül, láttam sarki fényt. Fantasztikusan szép. Láttam ahogyan megjelenik, egyszer csak ott volt a semmiből. Olyan, mintha felhőfoszlány lenne az égen, csak ez össze-vissza hullámozva mozog, hol eltűnik, hogy újra megjelenik, jah, és természetesen zöld, és hát a tudat, hogy az nem felhő, az teszi az egészet hihetetlenné, és lenyűgözővé. Pénteken az előrejelzés alapján erősebb lesz, és akkor talán tudunk majd képeket készíteni, mert tegnap egyikünknek sem sikerült. Ma megyünk szánkózni, 1,5 km hosszú a pálya, meg ami majd jön. Holnap Norvégia, szóval legközelebb pénteken írok, de lehet, hogy csak már otthonról vasárnap. Biztos, hogy csak otthonról, mert ez a net szinte használhatatlan. (annyira használhatatlan, hogy nem is tette közzé az írásomat, csak vázlatba mentette le, és utána már be sem hozta az oldalt... )

És itt a folytatás! Képeket otthonról kaptok majd!

Második nap

Fontos tanúság, hogy egy ilyen kirándulásra nem árt, ha az ember előtte kirabol egy bankot, hogy legyen nála elég pénz. Fölsorolnám, hogy milyen lehetőségek vannak, és szerintem, ha meglátjátok az árakat, akkor megértitek, hogy miért csak egyre jelentkeztem. :D 1 óra, míg körbevisznek a határban motoros szánnal 70€ (20k), 1 óra, hogy szintén körbefurikáztatnak a határban, de most kutya húzta szánnal 65€ (19k), két óra síelés, utána szaunázás 65€ (19k), elutazni Norvégiába az óceánpartra és „strandolni” :D 47,5€ (14k), és végül gokartozni a hóban 35€ (10k). Az utazás maga 275€ (80k), plusz olyan 100€-val számoltam költőpénznek, amit kb. jól is számoltam bár gondolkodom a gokarton, és az akkor plusz pénz lesz. (Már nem gondolkodok, akit megkérdeztem róla, azt mondta, hogy annyira nem jó, nem éri meg.) Itteni viszonylatban ez nem drága, ha mindenre be akarsz fizetni, akkor is a fél fizetésed sem megy rá. Az otthoni viszonylatban ez (200k). OMG! :D

De ettől függetlenül nagyon jól érzem magam, nem engedem, hogy ilyen hülyeségek elrontsák a kedvem. A többiek kérdezgetik, hogy miért csak egyre jelentkeztem, mondtam, hogy mert így van pénzem, és tovább nem is kérdezősködtek, nem néztek ferde szemmel, sőt miután mindenki visszaért a szállásra kíváncsian érdeklődtek, hogy milyen napom volt, mit csináltam?

Voltam fönn a hegyen. Jó egy órás utam volt fölfele, és egy idő után piszok hideg kezdett lenni. Nagyon erősen fújt a szél. Persze mondanom sem kell, hogy a sálamat itthon hagytam, mert csak -10 van, nem vészes az, amúgy is mindig melegem van, nem tudom, hogy mikor volt utoljára rajtam a sál. Fönt sem volt nagyon hidegebb, csak -13 fok volt, de kb. a duplájának éreztem, mert szétfújt a hideg. Na mindegy, én voltam a hülye, de megérte, mert tök szép volt a kilátás, meg a hangulata az egész helynek. Király volt. Aztán megnéztem a szánkópályát. A prospektusban azt írják, hogy 1,5km hosszú, fönn már csak 1,2km van kiírva, lehet elfújta a szél a maradék 300 métert. Én ebből az 1,2km-ből, amit gondolom faltól, falig számolnak olyan 1km-t csúsztam le többször is. Amikor fölfele caplattam, akkor anyáztam csendesen, és rám rohadt a ruha. Néha meg kellett állnom, de nem azért, mert nehéz volt fölmenni, hanem mert olyan melegem volt, hogy egy kicsit le kellett vennem a kesztyűm, meg a sapkám, hogy hűtsem magam. Ilyenkor nem hiányzott a sálam. :P Na de, amikor lefele jöttem, az fantasztikus volt. Kölyökkoromban már a 10-20m-es domboldalnak is úgy örültünk, itt meg 1km hosszú. Igaz, a közepén van egy nagyobb emelkedő, azon egyszer sem sikerült lendületből átjönni, de sokak, és a végén én is azt csináltuk, hogy vagy csak a dombig csúsztunk és újra föl a tetejére, vagy eleve csak a dombig sétálunk föl, és uzsgyi újra le. Volt, hogy akkorákat borultam, hogy utána még 5-10 métert csúsztam a havon, vagy pörögtem körbe. Ilyenkor jókat röhögtem magamon, meg másokkal is magamon, vagy mást röhögtem ki, ha hasonló mutatványt mutatott be. A fönti rész huplis, de zömmel egyenes. A lenti rész, az technikás rész, sok kanyar van benne, kétszer szűkebb lesz, mert egy kis hídon megyünk át, és a szélén tele van fával, csak hogy féltsd az életed. :D De persze úgy van kialakítva, hogy azért ne halj meg, ha béna vagy. Én sem törtem össze magam, bár egy kis izomlázam van. Majdnem 5 órán keresztül szánkóztam, ami nagyon jó volt, bár veletek még jobb lett volna.

Harmadik nap

Ma voltunk Norvégiában. Már javában ott voltunk, amikor eszembe jutott, hogy jelenleg közelebb vagyok Alaszkához, vagy Kanadához, mint Magyarországhoz. Igazság szerint Bugoynes, nem egy nagy település, 250-300 ember lakja, és van benne kb. 20 ház, egy kikötő, meg egy templom. :D De akkor miért is fizettem ezért 50 €-t? Hát azért, mert pancsizhattam az Artic Óceánban. Az idő -5 fok volt, de irtózatosan fújt a szél. Annyira, hogy a buszban pont azt beszélgettük a csapattal, akikkel itt együtt lakunk, hogy nem biztos, hogy bemegyünk a vízbe. De aztán mindenki úgy volt vele, hogy ezért fizettünk, felőlünk be is lehet fagyva a víz, akkor is belemegyünk. Szóval irány a szauna, aztán a víz. A szél miatt -12-14 foknak éreztük a levegőt, a víz pedig +4-5 fokos volt.

Az első sokk akkor ért, amikor kiléptünk a 80-90 fokos szaunából a -12-be. Aztán a második, akkor, amikor elkezdesz mezitláb sétálni a hóban. Kb. a harmadik lépés után, már nagyon fáj, szóval sokan visszamentünk, és zokniban toltuk. A harmadik sokk, vagyis igazából, akkor már az adrenalin visz, és nem is nagyon érzed, amikor bemész a vízbe, és olyan térdig ér. A hideg víz, mondhatni jól lehűti a kedélyeket, és sokan megállnak, sikoltoznak, kiabálnak, és ilyenkor kétféle ember van. Az első, aki nevetve kiszalad, és megy vissza a szaunába. A másik vesz egy mély levegőt és csobb! Amikor elsőnek mentem be, akkor megálltam, és csak utána ugrottam, amikor másodiknak mentünk be, akkor már nem álltam meg, mert tudtam, hogy úgy rosszabb. Bár igazából, olyan élményben volt részem, amire nem a rossz a jó jelző, hanem ez inkább ez egy érzékszervi robbanás volt. Abban a pillanatban, amikor teljesen ellepi a tested a 4 fokos víz, akkor egy pillanatra megszűnik minden. Lélegzés, érzékelés, különbségtétel a hideg és a meleg között, minden. Egy pillanatra ezer tűvel szúrnak beléd, de mire eljutna az agyadhoz, hogy ez fáj, már el is múlt, és jön az adrenalin, meg az öröm, hogy IGEN! IGEN! MEGCSINÁLTAM! Fantasztikus élmény volt. : )

Negyedik nap

Ma nem sok minden lesz, keresek egy postát, megnézem a városkát, talán szánkózunk is, meg várom az estét, mert elég erősre jósolták az Aurorát, és szeretnék fotókat készíteni, bár egy már van, az egyik csajszinak sikerült egy képet csinálnia róla, majd otthonról megmutatom.

Fűznek a többiek, hogy menjek este a buliba, de voltunk tegnap is egy házibuliban, ahol egy-másfél óra múlva azt vettem észre, hogy az egyik srác nyomkodja a telefonját, a másik már nem igazán tudja, hogy merre van az előre, három lány a konyhában toporog, mert menne már aludni, de a francia lányok üvöltetik a zenét, és beszélgetnek. Természetesen franciául, szóval inkább eljöttem, mert amúgy sem az én világom ez, de ha még lehetne dumálni, beszélgetni, vagy csak legalább félig érteném őket, akkor ok, de így nevetséges volt. A ma esti buli, meg duplán durva lesz, mert mindenki arra készül, hogy húúú, este de jól berúgnak. Nem mellesleg az átlagéletkor 20-21 év, mint ma kiderült az egyik srác még 20 sincs, ezért nem is mehet gokartozni. Ohh, de jó! Végre megszabadultam az otthoniaktól… (a baráti körömtől) :DDDD /Drága teológusok, ne szidjátok anyámat, nem tehet róla, hogy bukó vagyok :DDDD/ erre tessék, újra egy rakat 20 éves… :D

De amúgy kedvesek, rendesek, és jól elvagyok velük. Az egyik sráccal múltkor több órán keresztül beszélgettünk földrajzról, országokról, népszokásokról, vallásról, állat és növényvilágról. Tök jó volt. Bár, amikor megkérdezte, hogy Skócia külön szigeten van-e Anglia fölött, akkor kicsit csúnyán néztem rá. :D A magyar srác is jó fej, csak még nem jöttem rá, hogy mi alapján dönti el, hogy angolul, vagy magyarul szóljon hozzám, mert teljesen random váltogatja, de ha nem értek valamit készséggel segít, meg minden. Jó kis túra ez. : )