University of Eastern Finland

Nos! – ahogyan drága Frigyes barátom mondta magyar órákon (ezt most külön, vagy egybe kell írni?), azt írtam, hogy a vásárlásról írok, de máshogy alakult, és jöjjön kicsit egy egyetemi téma, meg egy gyors helyzetjelentés, hogy milyen is itt.

Ismertek jól, tudjátok, hogy élelmes fickó vagyok, aki ha kell a jég hátán is megél. Elég régóta dolgozom, tartom el magam. Nem vagyok gazdag, de ami kell, arra van, és mellette az életem többi területén is megállom a helyem. Ez egyfajta ajándék az Istentől, ebben jó vagyok. Na de… tégy be egy egyetemre, adj pár vizsgát, és az a határozottság, ami megvan bennem a hétköznapi életben, az azonnal szertefoszlik. Nem mondok nektek új dolgot azzal, ha azt mondom, hogy nem szeretek tanulni, vagyis a tanulással nincs baj, megérteni az anyagot szeretem, de vizsgázni utálok, és sosem voltunk jó viszonyban az oktatással, az oktatókkal, és az egész rendszerrel. Ez is egyfajta ajándék az Istentől, de még nem jöttem rá, hogy miért is kaptam. Mert jó a humora, és szeret rajtam röhögni, vagy, mert így tanít meg arra, hogy ne szálljak el magamtól, mert ezen a területen közel sem brillírozom úgy, mint munka területén. Bárhogy is legyen, mind a két ajándékot szeretem, ettől vagyok én, én. Na de azt kevésbé kedvelem, amikor kinyitom az újonnan érkezett ajándékdobozt, és egy közepes méretű tökönrúgás van benne. Mert valahogy így éltem meg az első napomat itt a University of Eastern Finland-en. :D

Mivel összesen két teológiai tárgyat hirdetnek meg itt angolul, egy görögöt, amit élből nem vettem föl, mert magyarul is gondom akadt a nyelvel, nem majd angolul tanuljam, és egy másik, ami egy átfogó képet ad arról, hogy hogyan is helyezkedik el a teológia a mai XXI. században. Érdekesen hangzik, de sajnos ütközik a finn órákkal, amikre nagyon szerettem volna járni, így a finnt vettem föl. Első nap, fölírom a csuklómra, hogy melyik épületet kell keresnem, és azon belül melyik termet. 15 épületből áll itt az egyetem, szóval megvan rá az esély, hogy eltévedek, szóval fölírtam. Amúgy itt a térkép! Ezt már akkor fotóztam le, amikor 30 perce az épületet kerestem, mert nem találtam.

Na mit tehet ilyenkor az ember, azon kívül, hogy kínjában röhög, hát bementem a könyvtárba, mert ott vannak gépek, gondoltam megnézem a tanulmányi rendszerben, hátha nagyon elnéztem valamit. Bementem a könyvtárba, ahol mindig van két gép, amihez nem lehet hozzányúlni, mert valamit csinálnak, na én az egyiket kapásból kikapcsoltam, mert azt hittem, hogy nincs bekapcsolva, de valójában be volt, és amikor megnyomtam a bekapcsoló gombot, akkor kapcsoltam ki. A könyvtáros bácsi nem kedvesen nézett rám utána. :D Na végre találtam egy gépet, ahol be tudtam jelentkezni, megnéztem és azt láttam, hogy nem írtam fel rossz nevet a kezemre, de akkor hol van az épület? Beírtam a nevét az egyetemi honlap keresőjébe és kiadta, hogy egy másik városban van. :DDDD Rossz kóddal vettem föl, azt a hülye tárgyat. A tárgy neve elején van egy betű, ami megmutatja, hogy melyik városban van az előadás. De persze az egész tárgykód ugyan az mind a két tárgynál, és azt írják előre. Utána jön a név, és az itteninek J, mint Joensuu van az elején, annak meg, amit én vettem föl, annak K volt ott, ami Kuopio-t jelölte, ami röpke 110 km-re van innen… :DDD Egy szó: Wittu! Na míg hazatekertem anyáztam pár sort, meg röhögtem magamon, és azon morfondíroztam, hogy mennyire várom már, hogy véget érjen ez az iskolába járás időszak, mert én és az oktatás olyan, mint a tűz és a víz… :D Na de íme pár kép a suliról.

Fölül a Careli a látható, ebben az épületben van az étkező, meg a könyvtár is. A kép nem szöszös, hanem éppen havazott. Lent az Agora nevű épület van, ebben vannak az óráim.

Minden épületben ilyen ruhatárak vannak. Semmi zár, vagy biztonsági őt, itt nem viszik el a cuccaidat. Amikor átmegyek kajálni a másik épületbe, a táskámat is itt szoktam hagyni, fölakasztva. És végre egy hely, ahol nem néznek hülyének, ha ingben mászkálok, mert itt mindenki, vagyis a finnek így mászkálnak. Otthon attól kiakadnak, ha plusz 5-10-ben póló, vagy ing van rajtam, itt meg szinte elismerően biccentenek oda, ha azt látják, hogy -5, -8-ban, havazásban ingben flangálok. Végre haza értem! : )

Alatta pedig a terem van. Elég kicsi, de csak tízen vagyunk, szóval bőven elférünk. Amúgy érdekes, hogy minden terem alapfelszerelése a bazi nagy tv, a számítógép és a projektor. Azt persze mondanom sem kell, hogy senki nem piszkálja őket, tehát nyugodtan ott vannak hagyva. 

Végül pedig egy távoli kép a Carelia-ról meg az Aurora-ról.

Amúgy végül leadtam a finnt, és fölvettem ezt a XXI. százados teológiás órát, amin tízen vagyunk, 1 chilei, 8 japán meg én, és egyikük sem nagyon találkozott még Bibliával. :D Azonban ez a kurzus holnap véget ér. Le kell adnom egy pár oldalas beadandót, és csókolom. Oké, hogy nem tanulmányi, hanem inkább gyülekezeti ösztöndíj, de valahol sajnálom, hogy kimarad az oktatási rész, mert ezen a pár előadáson nagyon érdekes dolgokat mondanak, pláne gyakorlati teológia terén.

Kicsit magamról, az utóbbi két hétben volt egy kis mélypont, egy kis befordulás. Elkezdődött a suli, lakótársak szinte semennyit sincsenek itthon, kicsit megállt az élet, az idő meg múlik, és napról napra kevesebbet lehet itt. Még mindig gyönyörű helyen élek, hó mindenfele, de sajnos elég meleg van… : ( átlag -6 fok, holott -20-nak kéne lennie. Utálom magunkat, hogy szétcsesszük a Földet!

A másik magyar sráccal, akivel kijöttem, nem sok kontaktom van, amiért most szólt is, hogy nem nyitok felé, majd elmondta, hogy valójában, baromira nem szeret engem, képmutatónak tart, hogy nincs hitem és elhívásom, és milyen teológus-lelkész leszek, úgy, hogy nem járok be minden órára, és nem vagyok mindenből ötös. Jah és kompletten a negyedik évfolyammal azonosít engem, ami amúgy nem zavar, szeretem az osztályomat. /ma a templomban az Ó, segíts, Jézus volt, egy éve ilyenkor minden napomat ez töltötte ki, és a Passionk… hiányoztok évfolyamom, szeretlek titeket. : )/ Visszatérve igazán nem értem, hogyha ennyire nem kedvel, akkor miért baj, hogy nem ápolok vele barátságot, de mindegy ezen egy, két és fél órás séta sem változtatott, most pedig már skype-ról is tiltva vagyok nála, pedig még a hangomat sem emeltem föl.

Na de vannak más magyarok itt, voltam szombat este kocsmázni Pikku-Mikko-ban. Tényleg olyan, mint egy otthoni kis kocsma, annyi különbséggel, hogy itt nem lehet bent dohányozni. Az itteni magyarok néha össze szoktak ülni sörözni, esetemben kólázni egyet és beszélgetnek éjszakába nyúlóan. Nagyon jó volt. Van közöttük nálam fiatalabb, aki szintén diák, van, aki itt tanít, meg vannak 40-esek is, akik itt élnek és itt dolgoznak. Velük találkoztam a múltkor a Lidl-ben. Jó volt magyar hangot hallani, aztán odamentem köszönni nekik, és most ők hívtak este. Ma meg a pielisensuu-i templomban a Tatai gyülekezetből volt itt a lelkész lánya, akit régről ismerek, jó volt ismerős arcot is látni, meg megismerkedtem az egyik gyülekezeti taggal, aki meghívott, hogy menjek majd át hozzá, ha hazajöttem Lappföldről. Mert hogy kedd hajnali 1-kor indulok egy ötnapos túrára Lappföldre, Saariselkä-ba, ami kicsit drága, de nem érdekel, mert élni kell azokkal a lehetőségekkel, amiket a Főnök ad, hiszen azért adja őket. Csinálok majd sok képet, és elvileg lesz ott is net, tehát megpróbálok minden nap írni 5-10 sort, meg föltenni pár képet. Remélem látok sarki fényt, meg megyünk át Norvégiába, Bugoynes-be, ahol lesz lehetőség fürdeni az Arctic Ocean-ben. Yeee… :D Iszonyat hideg lesz, de kihagyhatatlan! De a többit majd onnan! Hei hei! : )